Miért zárja ki egymást a fogyni vágyás és az evészavarokból való felépülés? - 2. rész

Az előző részben arról beszéltünk, hogy a testsúly önmagában miért nem használható az egészség mércéjeként, és hogyan befolyásolják társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők a jólétünket.

Most azt vizsgáljuk meg, miért van az, hogy amikor az étellel és a testünkkel való kapcsolatot próbáljuk helyreállítani, a fogyásra való fókusz éppen az ellenkező hatást válthatja ki: akadályozza a felépülést, és súlyos egészségügyi kockázatokat hordozhat.

Az étellel és a testeddel való kapcsolatod helyrehozása

Ahhoz, hogy meggyógyítsd a kapcsolatodat az étellel és a testeddel, le kell állnod önmagad mérlegelésével és azzal, hogy a fogyást állítsd az életed középpontjába. A saját értékedet és önbecsülésedet nem a mérlegen látható számra kell alapoznod. A mérleg egyébként is csak azt mutatja meg, milyen erővel vonzza a testedet a Föld gravitációja.

Amennyiben fel szeretnél épülni egy evészavarból, meg kell tanulnod elfogadni tested természetes alakját és méretét. Nyilvánvaló, hogy az evészavar nem közvetlenül a mérlegelés következménye – több tényező együttese okozza. De ha az marad az életed mozgatórugója, hogy egy adott testsúly alatt maradj, nem fogsz tudni megszabadulni azoktól a viselkedésektől, amelyek akadályozzák vagy szabotálják a gyógyulásodat.

A természetes testsúlyodat a genetikád határozza meg, nem a vágyaid vagy a jelenlegi szépségideálok. Ha evészavaros viselkedésekkel próbálod fenntartani a súlyodat, sosem fogod tudni meghatározni és elfogadni a tested természetes súlytartományát.

Függetlenül attól, hogy evészavarban szenvedsz-e vagy sem, gondolkodásod egyik legnehezebb, mégis legfontosabb változása az lehet, hogy elengedd a fogyást mint célt. Az étellel és a testeddel való békekötésre összpontosítani – ahelyett, hogy a fogyásra fókuszálnál – eleinte lehetetlennek vagy zavarónak tűnhet. Rengetegen vagyunk, akik túl sok időt, energiát és más erőforrást áldoztunk a fogyásra tett próbálkozásokra, megszokottá, természetessé váltak ezen törekvéseink. De ha továbbra is a testsúlyod irányítása marad az életed fő célja, azzal csak benne tartod magad az evészavar (vagy a szépség- és diéta ipar) ördögi körforgásában.

Miért egymásnak ellenmondó célok a fogyni vágyás és a felépülés

Ha anorexiával küzdesz, valószínűleg világos, hogy a fogyás miért nem helyénvaló cél a felépülés során - valószínűleg már most is alacsony a testsúlyod (kivéve, ha a betegség atipikus formája áll fenn, amely nem jár kórosan alacsony testsúllyal). A felépüléshez nemcsak a fogyást kell elengedned, hanem az alacsony testsúly fenntartásának célját is.

Bulimiától szenvedve falásrohamok és kompenzáló viselkedések között ingázol. Ha szeretnél felépülni a bulimiából, de közben a fogyás (vagy a súlygyarapodás elkerülése) is a célod, akkor mit teszel legközelebb, amikor túleszed magad, vagy valami olyat eszel, ami miatt bűntudatod van? 

Megpróbálsz megszabadulni az ételtől, hogy elkerüld a hízást.  Teszed ezt olyan módokon, amelyek nemcsak egészségkárosítók, de életveszélyesek is lehetnek. Egyetlen félresikerült önhánytatás is elég ahhoz, hogy felrepedjen a gyomrod vagy a nyelőcsöved, ami életveszélyes belső vérzést okozhat. Az ismételt hánytatás szívleállást vagy agyvérzést is kiválthat. A két cél – a fogyás és a felépülés – nemcsak ellentmond egymásnak, ez esetben még életveszélyes is.

Ha túl nagy hangsúlyt fektetsz a testedre vagy a súlyodra, könnyen elrohanhat melletted úgy egy egész élet, hogy észre sem vetted benne a valóban fontos dolgokat. Még ha fel is szedtél némi túlsúlyt, vagy orvosi tanácsra, egészségügyi okokból kifolyólag kell fogynod, akkor is jobban jársz, ha a testi-lelki egészségedre, a boldogságodra és egy számodra jelentőségteljes élet kiépítésére koncentrálsz - nem pedig a mérleg által mutatott számra.

Mivel sem orvos, sem a Te kezelő orvosod nem vagyok, ezért nem állíthatom, hogy a fogyás minden esetben helytelen, vagy hogy számodra biztosan nem lenne szükséges. Azt viszont biztosan mondhatom, hogy a felépüléshez a figyelmedet nem a testsúlyodra, hanem az evészavarral összefüggő viselkedések leküzdésére és az étellel való egészséges kapcsolat kialakítására kell irányítanod.

Hogyan akadályozza a mérlegelés a felépülést

A mérlegelés talán nem tűnik nyilvánvaló evészavaros viselkedésnek, mivel a társadalomban sajnos teljesen normalizálódott testünk effajta ellenőrizgetése. Azok az emberek, akiknek nincs evészavaruk, lehet, hogy következmények nélkül megtehetik, de evészavarral küzdők számára ez a fajta testellenőrzés szabotálni fogja a felépülést.

A mérlegelés többféleképpen is káros lehet:

Ha alultáplált vagy: A mérleg által mutatott szám növekedését látva valószínűleg erős stresszt és szorongást fogsz érezni. Lehet, hogy egyébként jó úton haladsz a felépülésben, amíg meg nem méred magad, és meg nem látod a számot – ami nagy eséllyel visszaesést válthat ki. Így a mérlegelés késleltetheti, elnyújthatja, vagy akár meg is állíthatja a gyógyulásodat.

Ha falás-önhánytatás ciklusban vagy: Megeshet, hogy a súlyod a várt csökkenés helyett növekszik, amikor abbahagyod ezeket a viselkedéseket. Ez könnyedén arra ösztönözhet, hogy folytasd a hánytatást, illetve más kompenzáló viselkedésformákat, a további súlygyarapodástól tartva. Valójában a testednek időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon ahhoz, hogy étel van benne. A pillanatnyi súlygyarapodás hátterében átmeneti vízvisszatartás is állhat, ami rendeződik, amint az étkezésed normalizálódik. A testedben ilyenkor végbemenő folyamatok könnyebb megértéséhez képzelj el egy egyszerű locsolócsövet: amikor vízzel van tele, nehezebb, mint üres állapotban. De pusztán a telítettségtől nem lett nagyobb, és kívülről sem néz ki másképp.

Ha falásrohamokkal küzdesz, vagy a természetes súlyod fölött vagy: A mérlegelés ezesetben is árthat a felépülésnek. Az igazi gyógyulás azt fogja jelenti, hogy helyrehozod az étellel és a testeddel való kapcsolatodat – nem pedig azt, hogy egy önkényesen megszabott mennyiséget veszítesz a súlyodból. Ha a mérleget próbálod használni a haladásod mérésére, az könnyen visszaüthet. Lehet, hogy egyébként jól haladsz a felépülés útján - sikerül megállnod a falásrohamokat, vagy nem az ételen levezetni az érzelmeidet. De ha a mérleg nem mutatja azt, amit vársz, könnyen kiábrándulttá válhatsz és visszatérhetsz a falásrohamokhoz. Ha a számok nem csökkennek elég gyorsan, könnyen feladhatod. Az egészséges viselkedésbeli változások eredményei gyakran csak idővel láthatók a mérlegen, ezért a mérlegelés nemcsak félrevezető és elbátortalanító lehet, hanem elvonja a figyelmedet azokról a pozitív változásokról is, amelyeket a súlyod változásától függetlenül tapasztalhatsz.

A mérlegelés és a kalóriabevitel korlátozásának ördögi köre

Ha korlátozod a bevitt táplálékmennyiséget a fogyás érdekében (függetlenül attól, hogy diagnosztizált evészavarod van-e), miközben továbbra is rendszeresen mérlegelsz, egy ördögi körben tartod magad. A kedélyállapotod, a testsúlyod miatt rajtad levő mentális teher ugyanúgy negatív irányba fog elmozdulni, függetlenül attól mit mutat a mérleg az előző alkalomhoz képest, amikor ráálltál.

• Ha többet mutat a mérleg, mint a legutolsó alkalommal, még szigorúbb diétázásba vagy kompenzálásba fogsz, csakhogy megszabadulhass a többletnek érzékelt súlytól.
• Ha ugyanannyit mutat, akkor is további korlátozásokat fogsz bevezetni, mert fogyni szeretnél, vagy félsz a hízástól - és a jelenlegi módszereid láthatóan „nem működnek”.
• Ha sikerült fogynod, abban az esetben is tovább szigorítasz a korlátozásokon, mert (a) amit most csinálsz „működik”, vagy
• (b) félsz, hogy visszaszeded az elveszített testsúlyodat.

Könnyű azt hinni, hogy a tested ellenőrzésére szolgáló viselkedések – mint például az állandó mérlegelés – csökkentik a stresszt, megnyugtatnak, vagy segítenek kontroll alatt tartani a dolgokat. Valójában azonban épp ez a folyamatos ellenőrzés az, ami boldogtalanná tesz, felemészti a mindennapjaidat és a fogyni vágyáson, a külsőségeken tartja a figyelmedet – ami közvetlenül ellentétes a felépülés céljával.

Az önelfogadás mint ellenállás

Megtanulni békében élni a testeddel nemcsak személyes gyógyulás – hanem csendes ellenállás is. Egy olyan világban, amely profitál az önelfogadási képtelenségből és önbizalomhiányból, a vékonyságot erényként állítja be, az önszeretet és az együttérzés épp azokat a rendszereket kérdőjelezi meg, amelyek kárt okoznak a profit érdekében.

Amikor búcsút intesz a mérlegnek, nemcsak a mentális és érzelmi energiáidat nyered vissza, hanem többé nem fogod érezni, hogy a tested miatt bocsánatot kelljen kérned.

Az igazi egészség – egyéni és közösségi szinten egyaránt – akkor születik meg, amikor abbahagyjuk a harcot a testünkkel, és elkezdünk harcolni azokért a feltételekért, amelyek lehetővé teszik, hogy minden test a lehető legjobban, békében működhessen. Tedd meg Te is az első lépést és foglalj időpontot még ma!